Évadösszefoglaló (U20)

NB I. B Zöld csoportos U20-as csapatunk befejezte a 2018/2019-es évadát. Farkas Dávid edzőt kérdeztük a csapatról, az eredményekről, a jövőről.

 

Farkas_DavidBeszéljünk először az U20-as csapat játékosairól. Kik lehetnek a csapatban?

„A 2018/2019-es szezonban az 1999. január 1. és 2002. december 31. között született játékosok szerepelhettek a Morgen Ferdinánd U20-as bajnokság küzdelmeiben, valamint három »túlkoros« játékos, az alábbi megkötésekkel: a mérkőzések jegyzőkönyvébe egy fő 1996. január 1-én vagy utána született játékos, valamint két fő 1998. január 1-én vagy utána született játékos szerepeltetése engedélyezett.”

Honnan érkeznek az új csapattagok leginkább?

„A tavalyi országos hetedik helyezett csapat gerince sajnos távozott, így szinte egy új csapatot kellett építenünk, mely fiatal játékosokból állt.
Távozott: Horváth Csaba, Horváth Krisztián, Schaul Levente, Rátvay Balázs, Nagy-Biró Benedek és Hári Brendon.
Érkezett: Garab Dávid (SSI), Spéder Martin (SKC U23), Tóth Bence (Soproni Tigrisek), Németh Levente (Körmend), Telek Gergő (Győr), valamint a Sportiskola U18-as csapatából Kovács Máté és Kertész Attila játszott »fel« ebbe a korosztályba.”

Hogyan alakult ez az évad?

„Sajnos egész szezonban érződött a tavalyi kulcsemberek hiánya, valamint a szezon első felében munkahelyi elfoglaltságok miatt távozott Spéder Martin, Telek Gergő pedig visszatért Győrbe, ezzel csökkentve a csapat létszámát. Németh Levente januártól nem csak a felnőtt, hanem az U20-as csapat mérkőzésein is szerepelhetett, ezzel több hazai mérkőzésen is stabilitást adva a csapatnak. Sajnos idegenben nem sikerült jól a szezon, hiszen mindössze Salgótarjánban és Pápán sikerült győztesen elhagyni a pályát, több alkalommal is minősíthetetlen teljesítményt nyújtottunk olyan találkozókon, ahol mi számítottunk (volna) a mérkőzés esélyeseinek…
Hazai pályán sikerült több bravúrgyőzelmet is aratnunk, főleg a szezon második felében, talán erre az időszakra sikerült csapatként funkcionálni és elérni azt a hőfokot, melyet ez a bajnokság megkívánt. Többet között két vállra fektettük az Újpest, a Tiszaújváros, valamint a Budaörs csapatát is; ezekkel a győzelmekkel nem »számoltam« a szezon elején.
A bajnokság összességében úgy gondolom gyengébb színvonalú volt, mint a tavalyi, az idei élmezőny véleményem szerint a tavalyi szezonban a középmezőny alján végzett volna. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy az összes csapatból kiöregedett olyan meghatározó játékos, aki korosztályos válogatott volt, vagy a saját csapatában is kulcsembernek számított, helyükre nem sikerült »alulról« megfelelő embert találni.
A kulcsemberek hiányával kezdtem a kérdés megválaszolását, azzal is zárnám, hiszen talán Karsai Attila kivételével nem tudnék olyan játékost mondani, aki a szezonban minden mérkőzésen a rendelkezésemre állt és átlag feletti teljesítményt tudott nyújtani. Ez hétről-hétre megnehezítette a dolgomat, hiszen nem volt olyan játékos, akire biztosan azt mertem volna állítani, hogy 15-20 pontot fog mérkőzésenként berakni a közösbe. Emellett többen a felnőtt csapatban is szerepeltek, valamint a MEFOB bajnokságban mérkőzésenként 38-40 percet játszottak és bár talán több rutint szereztek, a szezon végére megérződött, hogy nem bírják a kettős terhelést.
Az előbb említett MEFOB bajnokságban még előttünk áll a helyosztó párharc, remélem zárásként sikerül rácáfolni előző mondatomra és kiemelkedő teljesítménnyel zárjuk majd a szezont.
Ha röviden értékelnem kéne a szezont, számomra mindenképpen csalódást keltő volt, hiszen az én mentalitásommal és felfogásommal sokszor szembement a csapat, ezzel nehezebbé téve az edző és játékosok közötti kohéziót, mely a pályán történtekre is hatással volt. Sajnos azt a »fanatizmust« nem sikerült átvenni az idei csapatnak, melyet a tavalyi nyújtott, de természetesen ebből nekem is le kell vonni a következtetéseket és a jövőben ebből tanulva tovább fejlődni.”

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

„Tanulmányi és munkahelyi elfoglaltságok miatt sajnos hétről-hétre nehéz volt összeállítani a csapatot, sokszor a mérkőzések előtti nap derült ki, hogy kire is számíthatok az adott találkozón, ez legfőképp az idegenbeli mérkőzésekre volt jellemző. A másik nehézség véleményem szerint az volt, hogy az általam jól ismert játékosok, akikkel már a korábbi években dolgoztam, jobban hittek a korábban említett kohézióban és felfogásban, melyet képviselek, sajnos a többi játékossal ezt nehéz volt megértetni és nehezen álltak be a sorba. Ez azt eredményezte, hogy abszolút nem voltunk csapatnak nevezhetőek, sokszor önfejű, öncélú játékosokkal találkoztam, nehézzé téve ezzel a közös munkát.”

A kitűzött célok közül mit mennyire sikerült megvalósítani?

„A szezon előtt konkrét célokat nem tűztem ki a csapat elé, hiszen egyértelmű volt, hogy nem tudjuk majd azt a teljesítményt nyújtani, mint az előző évben, sőt az első pár mérkőzés után sem tudtam még hova tenni magunkat a bajnokság mezőnyébe. Az új játékosok közül Tóth Bence volt az, akit legjobban sikerült beépíteni a csapatba, rá inkább a MEFOB-ban hárult nagyobb szerep, a nála évekkel idősebb ellenfelek ellen és abszolút nem vallott szégyent.
Egyik személyes célom az volt, hogy a fiatal játékosokat, akikre még további U20-as szezonok várnak, próbáljam meg beépíteni a rotációba és mérkőzésről-mérkőzésre komolyabb feladatokat adni nekik. Ez úgy gondolom Kovács Máté és Kertész Attila esetében is sikerült, hiszen a bajnokság végére aktív résztvevői voltak a rotációnak, többször kiemelkedő teljesítményt nyújtva.
Ezúton is köszönöm Horváth József szakmai vezető segítségét, aki lehetővé tette, hogy a Sportiskolából több játékos is rendelkezésemre állhasson az U20-as bajnokságban is.
Másik személyes célom, hogy a búcsúzó játékosokkal méltó módon fejezzük be a közös munkát, elég felemásra sikerült. Pongrácz Levente esetében az edzés hiánya többször érződött, de lelkesedése és hozzáállása példaértékű lehetett a fiatalok számára, remélem jó emlékekkel fejezte be utánpótlás kosárlabda pályafutását és további sok sikert kívánok neki edzői karrierjéhez, melyet a továbbiakban is maximálisan segítek és támogatok. Másik biztosan búcsúzó játékosunk Vass Áron tekintetében szintén azt tudom ismételni, hogy a MEFOB bajnokságban szánt kulcsszerep annyira »összenyomta« a szezon végére, hogy nem sikerült stabil tagjává válnia a csapatnak (remélem a helyosztón ő is rám cáfol) és az utolsó mérkőzéseken már görcsösség és fáradtság jellemezte. Ennek ellenére neki is köszönöm az elmúlt éveket és büszke vagyok rá, hiszen szorgalmával és a kosárlabda iránti fanatizmusával sok szép percet töltött a Soproni Sportiskola és a SMAFC színeiben.
Természetesen elképzelhető, hogy más játékos is távozni fog a SMAFC csapatából, de ezekről még nem beszéltünk, hiszen még az életben maradásért küzdünk a B csoportban, így ez a névsor nem tudom, hogy bővülni fog-e és mennyiben befolyásolja majd a jövő évet.”

Mi volt a legrosszabb pillanat?

„A székesfehérvári mérkőzésünk volt talán az, melyet a szezon csalódásának titulálnék. Hazai győzelmi sorozatunk után úgy tűnt, önbizalommal teli érkezünk a mérkőzésre, majd az ellenfél egy 30:2-es rohanással kezdett, megadva az alaphangot a szezonunk leggyengébb teljesítményéhez. Természetesen a mérkőzés sima vereséggel fejeződött be, erre nem is szívesen emlékszem vissza, ha az évadról kérdeznek.”

Mi volt a legjobb?

„Legjobb pillanatként hazai négy mérkőzéses győzelmi szériánkat említeném, itt láttam olyan teljesítményeket a pályán és azon kívül is, melyekre az egész szezon folyamán szükség lett volna a csapat sikeres szerepléséhez.”

Kik voltak idén a csapat tagjai?

„Pongrácz Levente (1996), Garab Dávid (1999), Demcsik Máté (1999), Spéder Martin (1999), Telek Gergő (1999), Németh Levente (1999), Vass Áron (2000), Gottlieb Mátyás (2000), Karsai Attila (2000), Tóth Bence (2000), Kovács Máté (2002), Kertész Attila (2002), valamint azok a játékosok akik 2-3 mérkőzésen segítettek be, hogy megfelelő létszámmal tudjunk szerepelni: Soós Bence (1999), Füzi Róbert (1999), Rőder Benjámin (2001), Dobos Máté (2001), Grah Dániel (2002).
A születési évekből látszik, hogy talán a bajnokság legfiatalabb csapata voltunk!”

Mi várható a 2019/2020-as szezonban?

„Erre a kérdésre jelen pillanatban nem szeretnék válaszolni, hiszen a felnőtt csapat foggal-körömmel küzd az NB I. B-ben maradásért. Természetesen amennyiben a SMAFC kötelékeiben továbbra is számítanak a munkámra és a csapatnak sikerül megtartania a B csoportos tagságot, szívesen maradnék a SMAFC-család tagja! Úgy érzem, a második szezonra sikerült teljes mértékben beilleszkednem ebbe a remek közösségbe, mely az egyesületet jellemzi.
HAJRÁ SMAFC!!!”

Köszönöm az interjút!

Az interjút Takács Eszter készítette