Interjú a csapatkapitányainkkal: Tukovits Balázs (fiú MEFOB)

Elsőként arról kérdeznénk, hogyan értékeled a csapat idei szereplését a 2019/20-as „csonka szezonban”?

„A csapat tavalyhoz képest óriásit fejlődött. A játékosállomány és szerkezet béli változások miatt végre »több lábon álló« csapat lettünk. A tavalyi szezonban a pofozógép szerepét töltöttük be a bajnokságban, viszont idén értünk el szép eredményeket! A BME elleni hazai győzelmet emelném ki elsősorban, továbbá volt még két hazai mérkőzésünk, ahol elképesztő dobószázalékot produkáltunk. Mindig volt valaki, aki elő tudott lépni és a padról is több segítség érkezett. A mumusnak számító Tüske csarnokban is tudtunk mérkőzést játszani, szintén a BME ellen. Ezen a meccsen voltak olyan momentumok, amire azt mondhatom, hogy beérett a munka, (a vereség ellenére is) szép játékot produkáltunk. Azok a játékosok, akik nem versenyszerűen űzik a kosárlabdát, kvázi hobbiból járnak le edzésre – és persze a jó hangulat miatt –, idén is tudtak szerephez jutni. Fontos szerepük volt az idei jó szereplésben. Mindenki ott tett hozzá, ahol tudott, egy-egy jó védekezéssel, vagy egy értékesített triplával. Egyedül azért vagyok csalódott, hogy nem tudtunk több győzelmet elkönyvelni. A szezon végén nyújtott játékunk alapján több lehetett volna a csapatban és az idényben. De ezen már kár gondolkozni…
Amit fontos kiemelni, az a fennálló helyzet. Büszke vagyok a csapatra, mindenki becsületesen részt vesz és teljesíti az online edzéseket, csinálják kiadott feladatokat. Jó, hétről hétre újra látni a srácokat, még ha így gépen keresztül is.
Egy valami mellett viszont nem szabad elmenni szó nélkül! Egy csapat nem csapat a szurkolói nélkül. A »B-közép« tavaly is kijárt a meccseinkre. Miattuk is igyekezett a csapat jobban teljesíteni. Ez sikerült is, sokszor tudtuk megörvendeztetni őket. Ezúton is szeretném megköszönni szurkolóinknak a biztatást, ők voltak a hatodik ember a csapat mögött az elmúlt két szezonban!”

Mennyiben sikerült a szezon előtt eltervezett célokat megvalósítani mind a csapat, mind játékos pályafutásod szempontjából?

„Először kezdeném a csapattal. Az egyik cél a tavalyi szereplés túlszárnyalása volt, ezt teljes mértékben sikerült megvalósítani. Amit én szerettem volna elérni, az a nagyobb fegyelmezettség mind a pályán, mind az öltözőben és ebből fakadóan a stabilabb, jobb játék. Ezt szezon végére sikerült is elérni. A csapatot mindig a jó hangulat jellemezte, ez idénre is átragadt. A SMAFC-os majális, a tavaly hagyományőrző jelleggel elkezdett MEFOB csapatépítő program, idén sajnos elmaradt, de ami késik, nem múlik…! Örülök, hogy ennyit sikerült előre lépni tavalyhoz képest. Ez egy nagyon jó alapja lehet a következő szezonnak. Mindenki fejlődött magához képest és ezt jó volt látni.
Magamat tekintve nem voltak elvárásaim. Új idény, átalakult csapat, új szerepkör. Ebben a szezonban javarészt a saját posztomon játszottam. Sikerült beleszokni és egyre jobb eredményeket, statisztikákat felmutatni. Januártól az órarendem lehetővé tette, hogy eljárjak konditerembe, így fizikálisan is tudtam erősödni. Viszont éreztem magamon a meccshiányt. Sajnos a felnőtt bajnokságban minimális szerepet kaptam, nagyságrendekkel kevesebbet játszottam a tavalyi szezonhoz képest, így nem sikerült annyit fejlődnöm, mint amennyit szerettem volna.
Összességében elégedett vagyok a MEFOB csapat és a saját teljesítményemmel az egyetemi bajnokság idei kiírásában.”

Mit gondolsz, mire lett volna képes a csapat a szezon hátralevő részében?

„Az utolsó két fordulóban a bajnokság első és második helyezettjével játszottunk volna, hazai pályán. A játék képe bizakodásra adott okot. Otthon sikerült megverni a BME-t, és nagyarányú győzelmekre is képesek voltunk. A SZOESE mindig nagy riválisunk volt. Ott nem sikerült jól a mérkőzés számunkra, de hazai pályán nyilván szerettük volna megszorítani a Kéri-legénységet, esetleg meglepetést okozni. A hab az lett volna a tortán, ha a Közgáz csapatát is le tudtuk volna győzni. Én személy szerint győzni szerettem volna mindkét hátralévő mérkőzésen. Egyértelműen nem mi voltunk az esélyesnek kikiáltottak, de két jó mérkőzést mindenképp tudtunk volna játszani. Ezekkel jól tudtunk volna építeni az alsóházi keresztjátékra – ugyanis az előbb említett csapatoknál – jóval, gyengébb ellenféllel kerültünk volna szembe. Véleményem szerint jól zárhattuk volna a szezont, ezért sajnálom, hogy így alakult.”

Mit jelentett az idei szezonban csapatkapitánynak lenni? Milyen feladatokkal járt, ki döntött erről? Kérlek, mesélj nekünk erről a posztról!

„Csapatkapitánynak lenni megtiszteltetés, ám nagy felelősséggel jár. Tavaly nehezebb dolgom volt, mint idén. Tavaly a csapat jó részének új volt a környezet, az elvárások, követelmények. De ezeket idénre sikerült felfogni és teljesíteni. Az öltözőben és a buszon is javult a mérkőzések előtti fegyelmezettség, ami nagy pozitívum. A csapatkapitány szerepe sokrétű. Az elsődleges, hogy ő a kapocs az edző és a játékosok között. Sok információ megy rajta keresztül. A »csk« motivál, segít, leszid, tanácsod ad, példával jár a többiek előtt. Megtiszteltetés volt az edző és a többi csapattársam bizalmát élvezni ebben a két szezonban. Nálunk az edző, Farkas Dávid, döntötte el ezt a posztot. Én voltam a legrutinosabb játékos tavaly a keretben. Kicsit váratlanul ért a dolog, de örömmel néztem az új kihívás elé. Ahogy én látom, sikerült jól végezni ezt a feladatot. Ezúton is köszönöm Farkas Dávidnak a bizalmat!”

Mik a terveid a jövőre nézve?

„Talán ez a legnehezebb kérdés. Rövid távú tervem a félév sikeres befejezése. A következő félévben a sport háttérbe fog szorulni sajnos az életemben. Ennek több oka is van. A következő félévben szeretnék az egyetemi tanulmányaimra koncentrálni, most írom majd a szakdolgozatomat.
És hát Vetési Imre bácsi megmondta: »Tanult embernek párja nincs«!
Továbbá a soproni egyetemi hagyományokban is aktív szerepet fogok vállalni szeptembertől. A sport még nem tudom hogyan fog ebbe beleférni, de igyekszem időt szorítani neki.
Az érettségiző csapattársainknak sok sikert és sikeres felvételit kívánok!
Végszóként szeretném megköszönni a csapatnak az idei munkáját! Büszke vagyok rájuk!”