Interjú az edzőinkkel: Panta István (Leány MEFOB)

Elsőként arról kérdeznénk, hogyan értékeled a csapat idei szereplését a 2019/20-as „csonka szezonban”?

„Először is a szereplésértékelést ketté kell szedni. Csapat szinten újak voltunk. Mondhatni sokszor alárendelt szerepet játszottunk, de ezt tudtuk már az év elején, mivel hosszú idő elteltével indult újra a SMAFC női MEFOB csapata. Játékos szinten nem ismertem a lányok képességeit és magát a bajnokságot sem. Ismeretlenül vágtunk bele. Utolsóként zártuk a csonka szezont. De mégis rengeteg a pozitívum, amit csapat szinten átéltünk a lányokkal az idei szezonban.”

Az idei szezontól új szerepkörben is láthattunk, hiszen játékos karriered mellett az edzői pályafutásodat is elkezdted. Milyen tapasztalatokat szereztél, hogy ízlett ez az új szerepkör?

„Edzőként nagy megtiszteltetés, hogy idén én irányítom a női szakosztályt. Játékosként pedig büszke vagyok, hogy magamra ölthettem a SMAFC mezét. Mivel mind a két szerepkört betöltöttem az idei évben a SMAFC-nál, így lehetőségem nyílt más aspektusból is szemlélni a kosárlabdapályát. A megszokott, szinte már rutinná vált, gyerekkorom óta látogatott színtér most más lehetőséget nyitott meg számomra, hogy edzői tapasztalatokat is szerezzek a pálya széléről. Nagy lelkesedéssel csináltam a dolgom és ebben a lányok is nagy segítségemre voltak. Egészen más a játékot kintről irányítani, mint az edzői stratégiát a pályán játékosként megvalósítani. Hasznos tapasztalatokkal lettem gazdagabb.”

Egy teljesen új csapatot kellett felépítened, hiszen hosszú évek után először szerepelt újra a MEFOB bajnokságban női csapatunk. Milyen folyamat volt ez a munka, valamint mekkora fejlődést tapasztaltál a játékosokon szeptembertől márciusig, sikerült-e meccsrutint szerezniük?

„Ez így igaz, hogy az alapoktól kellett mindent kezdeni. A játékosállományunk is szinte teljesen amatőr sportolókból épült fel. Ebből adódott, hogy mindenkinek szokatlan volt a sok új információ, az új megtanulandó elvárás, amit megköveteltem Tőlük. De úgy érzem meg akartak felelni a feladatoknak a lányok. Nehéz volt a különböző tudású játékosokat összerakni, egybekovácsolni egy csapattá. Az eredmények láttán nem mondhatni sikeresnek.
De a számok nem hazudnak. Az évad első felében sokszor nagyon sokkal kaptunk ki! Ami lelkileg is nagy teher volt a lányok számára, de az első kudarcok ellenére, mikor látták már magukon is a fejlődést, egyre inkább tudatosodott Bennük, hogy csak az boldogul, aki szorgalmasan dolgozik. Aztán sorra jöttek a kisebb különbségű meccsek, amitől még inkább megjött a kedvük. Ez abban mutatkozott meg, hogy a meghatározó játékosaink rendre hozták az állandó és elvárható teljesítményt, és azok a játékosaim, akik először szerepeltek kosárlabda bajnokságban szépen zárkóztak fel mind védekezésben, mind a támadó játékban.
Szerintem sokat tanultak és fejlődtek szeptembertől márciusig. Ez nagyon biztató a jövőre nézve!”

Mennyiben sikerült a szezon előtt eltervezett célokat megvalósítani mind a csapat, mind az edzői pályafutásod szempontjából?

„Hiszem, hogy a jól végzett munka minden gyarapodás talpköve! Nem terveztük, hogy megnyerjük a bajnokságot, de jó lett volna nyerni egy-két meccset. Még egy meccsünk lett volna az alapszakaszból. Sajnos az élet közbeszólt. Elfogadtuk, mint mindnyájan, az MKOSZ döntését. Dolgozunk tovább online formában, hogy mind mentálisan mind pedig fizikálisan szinten tartsuk magunkat, illetve fejlődjünk. Összességében egy jó tanulóévnek mondanám ezt a csonka szezont.”

Mit gondolsz, mire lett volna képes a csapat a szezon hátralevő részében?

„Nem gondolom, hogy számunkra tartogatott volna meglepetést a szezon hátralévő része. Viszont a hátralévő időben a termi edzések nagy fejlődést jelentettek volna. Ezt sajnálom, hogy a járványügyi helyzet miatt személyes edzések nincsenek, így a kontrollált fejlődés nincs biztosítva a csapatom számára!”