Interjú az edzőinkkel: Pongrácz Levente (U12)

Elsőként arról kérdeznénk, hogyan értékeled a csapat idei szereplését a 2019/20-as „csonka szezonban”?

„Ha ezt a kérdést onnan közelítjük meg, hogy szeptembertől mostanáig honnan hová jutottunk el mind csapatszinten mind egyénileg, akkor nyugodt szívvel tudom azt mondani, hogy sikeres szezont zártunk. Kézzelfoghatóan: az U12-es gyermek bajnokság nyugati régiójában 9 győzelem – 3 vereség volt a mérlegünk, ami arra volt elég, hogy az F csoportból indulva a C-ben vártuk a folytatást, amikor a szövetség befejezettnek tekintette a szezont. Azonban mint mindig, az éremnek itt is két oldala van. A szezon akkor tekinthető valóban sikeresnek, ha a csapat több tagjának is ez még csak egy hosszú út kezdete.”

Milyen munkát végeztetek el a mögöttünk álló szezonban?

„Szerencsére maximálisan ki tudtuk aknázni a lehetőségeinket, ami az edzések mennyiségét illeti. Amikor csak időm engedte mentem, a gyerekek jöttek és csináltuk. Természetesen egy szituáció sem ennyire fekete és fehér. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a csapat minden tagja bolondul a kosárlabdáért így lehetett őket terhelni bőven. Ebből következik, hogy fejlődésük töretlen volt, gyengeségeiket sikerült felhozni biztonsági szintre, erősségeiket pedig kiválóan kamatoztatták a mérkőzések alkalmával.”

Mennyiben sikerült a szezon előtt eltervezett célokat megvalósítani mind a csapat, mind az edzői pályafutásod szempontjából?

„Korosztályra kalibrálva egy céllal vágtam neki a szezonnak: A lehető leginkább felkészíteni a csapat minden tagját azokra a kihívásokra melyek az U14-es bajnokságban várhatnak rájuk. Úgy érzem jó úton haladunk, de mindenképpen szükségünk lenne még 1-2 hónapra, hogy a pohár teljesen tele legyen. Személy szerint rengeteget kaptam a csapattól.
Támogatást, visszacsatolást, tapasztalatot, és olyan maradandó élményeket, mint hogy korábbi edzőm Zsolnay Gyöngyi ellen volt szerencsém »meccselni«. De ha egy dolgot kéne kiemelni, vitán felül az lenne, hogy milyen nagyszerű érzés olyan csapattal dolgozni, akik hasonlóan a kosárlabda rabjai.” 

Mennyire sikerült a szülőkkel megtalálni a közös hangsúlyt?

„Azt hiszem nem áll messze a valóságtól, ha azt mondom akár csak a gyerekekkel, a szülőkkel is sikerült harmonikus kapcsolatot ápolni az egész szezon során. Reggelente hozták őket edzésre, a felmerülő problémákkal időben megtaláltak, a mérkőzések hangulata pedig… alkalmanként már-már, a felnőtt bajnokik hangulatát súrolta. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani nekik, mert alacsonyabb korosztályokban egy rugalmas–támogató szülő aranyat ér.”

Mit gondolsz, mire lett volna képes a csapat a szezon hátralevő részében?

„Ezt már sosem tudjuk meg. Mindenesetre kíváncsi lettem volna, hogy mire mentünk volna teljes kerettel a Soproni Darazsak Akadémiája ellen, akik 2 hónappal korábban, nagyarányú vereséget mértek ránk. Ami az edzésmunkát illeti: optimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy az előttünk álló 2-3 hónapban el fogjuk tudni végezni azt, amit a szezon hajrájára elterveztem.”